2011. március 28., hétfő

Egy esőcsepp a ruhámon.

10 kom kell nekem


 Na ide hoztam, amit hozni kell:)) Remélem mindenkinek tetszik, nagyon össze kaptam mondjuk, sajnálom, de jobb mint a semmi.

7.fejezet.
Egy esőcsepp a ruhámon.
Unatkozva bámulom a plafont. Még nem pakoltam ki a cuccaimat, de nem is akarom. Valahogy nem akaródzik itt maradnom. Csak egyetlen egy tárgy  van a szobámban, amire szívesen nézek, az pedig egy gyönyörű levél gyűrű. Nem tudom, hogy hogy került a táskámba, csak azt, hogy nálam van. Egy rózsa van rajta, ami tűz piros, de az egyik szirma fekete. Az egyetlen baj az az, hogy nem tudom kinyitni,  mivel egy kulcs kell hozzá, de az nincs meg. Mikor felfedeztem, szólni akartam valakinek, de egy levél volt mellette: Bocsáss meg! Biztos vagyok benne, hogy nem az enyém, és csak meg kell várnom, amíg jelentkeznek érte. Ha szólnék, hogy nálam van… elvennék tőlem, és nem adhatnám vissza a tulajdonosának.
Ami a legjobban fáj az mégis az, hogy Cwelanty alig nézet rám. Nem bírom a nagymamámnak hívni, hisz semmi sem köt hozzá. Alig mozdulok ki a szobámból, mert nem ismerem a kastélyt. Senkivel sem beszélek, csak Blank jön hozzám néha .
 Kaptam egy szobát, ami hatalmas. De amilyen hatalmas, olyan szegényes a berendezése: csak egy francia ágy, és egy szekrény van benne. Minden fából van, csak az ablakok vannak fehér mészkőből, ami egy erkélyre nyílik. 

Felkapom a fejem, mivel éppen kopognak. Ellépek az ablaktól, és gyorsan lesimítom a ruhám.
Az ajtóhoz sietek, remélve, hogy valaki olyan jött hozzám, aki igazán hiányzik. Magamban Denny után áhítozom. Mikor kopognak, vagy egy kicsit is furcsa zajt hallok, rögtön az ő arca ugrik be.  Gondolkodás nélkül ragadom meg a kilincset.
De lehangolva veszem tudomásul, hogy csak egy szobalány jött.
- Kisasszony, a vacsora tálalva.
A gyomrom azonnal görcsbe rándul, és idegesen tekintek végig a folyosón. Türelmetlenül pörgetem a fejemben a lehetőségeket, hogy hogy tudnék kibújni a vacsora alól. De mivel semmit sem találok, csak bólintok. A szobalány viszont még mindig ott áll. Kérdőn nézek rá.
- Mrs. Rheal kérdezi, hogy méltóztat e meg jeleni a vacsorán?
Az arcom azonnal lángra gyúl, és égetni kezd.
- Megyek.
Pukedlizik, és eltűnik a hosszú folyosón.
Dühösen csapom be az ajtót. Szóval észrevette, hogy nem veszek részt az étkezéseken, de azért annyira nem fontos neki, hogy maga jöjjön fel értem.
Viszont amint végig gondolom, már el is tűnik a dühöm. Gyorsan tépem fel az ajtót,  futok végig a folyosón, és le a lépcsőn. Vagy két cseléd jelenik meg előttem, de nem szólnak hozzám, csak belépnek az ebédlőbe. Csöndben követem őket.
Az ebédlő hatalmas, és nagyon fényes. 3 csillár lóg a falról, és egy hatalmas aranyozott asztal van a terem közepén. A falak fehér márványból készültek, és minden ablaknál egy gyönyörű virágcsokor van elhelyezve. A hosszú asztal tele van finom ételekkel, és csak 2 személyes.  Az egyik hely már foglalt.
Nem merek rá nézni, halkan ülök le. Az ételhez sem nyúlok, várom, hogy megszólaljon. De nem tesz semmit, a vacsora csendben telik.
Végre rászánom magam, hogy ránézzek a nagymamámra.
Megint elámulok, hogy milyen fiatalos a kinézete. Az arcán ugyan ráncokat lehet felfedezni, de gyönyörű, hosszú fehér haja, keresztezi azt. Engem néz, ezért elvörösödöm. Most először vagyunk kettesben, mióta ide kerültem. Úgy érzem, mondanom kell valamit, valami jó szót. Már nyitom is a szám, mikor megpillantom a nyakláncát. Már akkor is felfedeztem mikor először láttam, de nem tudtam mihez kötni. Most viszont leejtem a poharam, ami hangos csörömpöléssel esik a földre, ahol rögtön darabokra törik. De nem tudom levenni a szemem a nyakláncról. Végül mégis elkapom róla a szemem, és a pohár darabjait veszem szemügyre. Mikor megint felnézek, már nem látom a medált.
Az eső hangosan veri az ablakomat. A szobámba sötétség van, és az árnyékok furcsa figurákat alkotnak. Zaklatottan ülök fel az ágyamon. A félelem fojtogatja a torkomat. Őszintén szólva nem tudom, miért rettegek a sötétben, de kiskorom óta így van.
Mintha egy ember nézet volna be az ablakon. De elhessegetem a félelmet, és vissza akarok feküdni. Viszont nem merem lecsukni a szemem. Mert ha nem nézek valamit, megpillantom az apám arcát, és azt nem bírnám ki. Őrjítő a gondolat, hogy nem menthetem meg, és az én hibám miatt van ott, ahol van.
Egy hirtelen gondolat által, kipattanok az ágyamból, és kinyitom az ablakom. A szél az arcomba csap, és a hideg megfagyasztja a könnycseppjeimet. De nem törődöm vele, kimászok az erkélyre.
A kastély egy kisebb erdő mellett áll, és a jobb oldaláról egy nagy tó is található. London eldugott zugában lakom, remek. Még annyi esélyt sem kapok, hogy végre emberek közé kerülhessek.
Az eső bevizezi a testem, viszont nem törődöm vele. Szememmel valamilyen mozgást keressek, és legnagyobb meglepetésemre, megpillantok egy alakot. Az erkély végén áll, fekete öltözékben, és legnagyobb meglepetésemre egy álarc van rajta. Rögtön felismerem, ez az ember mentett meg Miss Broucknál. Engem néz, erre pedig rögtön felsikítok, és hátrálni kezdek, viszont ő gyorsabb, és mögém kerül. Megsimítja a hajam, és gyengéden arrébb lök. Így nem tudok vissza menni a szobámba, de az ismeretlen már bent van.
Rögtön megperdülök, és verni kezdem az erkély ajtót, de nem enged. Látom, hogy feltúrja a cuccaim, és kirángat valamit a bőröndömből.  Majd felém néz és bólint egyet.
Tudom, hogy nem fog beengedni. Feltépi az ajtóm, és kifut a folyosóra.  Szomorúan veszem tudomásul, hogy ha itt maradok egész éjjel, biztos, hogy megfagyok.

4 megjegyzés:

AngelGirl írta...

szia!
télleg jobb mint a semmi:) kár hogy ilyen rövid :( és ezzel most nem megsérteni akarlak de kicsit télleg össze van csapva dehát senki nem írhat mindig tökéletesen. de amúgy jó ez a fejezet is :) drukkolok a tánchoz (Y) :)
puszi

Zsófi írta...

köszönöm szépen:)) és igazad van, csak már annyira rossz volt, hogy nem hozok semmit...:D
(L) kövit próbálom jobbra csinni:)

WhoAmI írta...

nekem tetszett nem értek egyet AngelGirlel.. Csak így tovább :FF

AngelGirl írta...

én se azt mondtam ,hogy nem tetszik :) csak az h látszik rajta h sietett hogy hozzon nekünk valamit:) imádom minden fejezetet amit hoz :)
(L)

Megjegyzés küldése